Ősz

Az őszi szezon általában a legjobb a mászók számára. A hőmérséklet ilyenkor a legtökéletesebb (nem fagy szét a kezed és nem sülsz oda a sziklára), és ráadásul a végigedzett tavasz és nyár rendszerint meghozza az eredményét. A szeptembert egy angliai kiküldetéssel kezdtem, aminek következtében -4 kilóval jöttem haza. Akkor még nem sejtettem, hogy ennek a nagymértékű fogyásnak nem csak a stressz az oka. Itthon tovább fogytam elérve az általános iskolai súlyomat (51 kg). Novemberben vált világossá, hogy a fogyás és a magas pulzus hátterében a kis visszatérő barátom, a pajzsmirigytúlműködés áll. Március óta egyébként szedtem a gyógyszert, szeptemberben már napi 1 szemnél tartottam. Ezt a szervezetem kevésnek ítélte meg, és elég radikális jeleket küldött, nemtetszését kifejezendő. Szóval az őszt lényegében úgy toltam végig, hogy borzasztó TSH értékeim voltak közben és magas pulzusértékek mindehhez. A vércukrom olyan szinten borult fel, hogy kb a kétszeresét kellett a bázisértéknek beállítani a nyárhoz képest (0,6 helyett 1,3 óránként), és még ez sem akadályozta meg a rendszeres magas vércukrokat. Abba bele sem merek gondolni, hogy mennyi lehetett a Hemoglobin A1C értékem mindeközben, és most nem is szívesen tippelnék. A kontroll teljes mértékben kikerült a kezemből...

Érdekes módon a mászóteljesítményemet ez nem befolyásolta. Sőt...Olyan utakat sikerült megmásznom Dédesen, amelyek már régen rajta voltak a listámon (Gyökerek RP 7+ :)). Nyilván a fogyásnak köszönhetően kevesebb súlyt kellett húznom magam után. Mindenesetre hatalmas, felejthetetlen mászóélményeket szereztem.

Viszont a futás cefetrossszul ment. Itt ugye már nem tudtam kiküszöbölni a magas pulzus hatását. Még nyáron elhatároztam, hogy valamikor ősszel lefutom a félmaratoni távot, csak úgy magamnak. Erre kezdtem el felkészülni, folyamatosan növelve a távokat (12, 14, 16 km). A hosszú futásokat mindig hétvégén csináltam, csinálom. Itthonról kifutok Pallagra az 12 km, és ezt lehet még növelni körökkel. Szóval nagyon lassan voltam csak képes futni és mindezt 180 feletti pulzusértékekkel. November közepétől a gyógyszeradagomat 1 szemről 3 szemre emelte a kezelőorvosom. Onnantól kezdve már jobb volt a helyzet.

Az őszi évadzáró mászótúrát idén decemberben Omisban (Horvátország, Split közelében) töltöttük. Nádasdi Osziéknak köszönhetően egy nagyon fullos apartmant sikerült kifognunk -tengerre néző kilátással, pezsgőfürdővel - áron alul, tekintve hogy szezonon kívüli időszakról volt szó. Omis nagyon hangulatos kis horvát város. Van minden ami kell: tengerpart, sziklák, éttermek, kávézók stb. A hely most nagyon kihalt volt egyébként, de ezt nem is bántuk annyira. Az idő nem volt a legtökéletesebb, többször volt csapadékos. Sikerült azért 4 napot végigmásznunk átlag 9 úttal, sötétedésig. Az utak inkább reibungos, lépős jellegűek itt, szóval a kezünk annyira nem fáradt el a végére. Mindenesetre nagyon szépek, tiszták, jól mászhatóak és jól biztosítottak. Egyik nap sikerült egy futást is beiktatni hegyre fel - le, jó kis szint (kb 500 csak fel ) volt benne az biztos. Az egyik esős napon megnéztük Splitet is. Ha már olyan közel volt, nem maradhatott ki. Az óvárosi része gyönyörű.

Összességében inkább pihenősre sikerült az omisi túra, de annyira nem is bántam. Nagyon kellett már egy ilyen is, amikor van idő könyvet olvasni, beszélgetni, jókat enni : burek és kalamári határozta meg ezt a hetet kajaszempontból :). Tökéletes szezonzáró túra volt naplementékkel, tengerrel, mászással, futással, elmélyedéssel, lelasulással, vércukorszint-beállítással és sok-sok pihenéssel. Viszlát ősz, szevasz tél! ;)