2012. január 5., csütörtök

Nyári kalandok 3. rész. - A Comoi tó és a nyugger kemping

A második hétre tehát áthelyeztük a székhelyünket a comoi tó körüli hegyekbe. A környék tele van mészkősziklákkal. Kinéztünk egy kempinget, ami nagyjából több szektorhoz is közel esett, mellesleg a pizzájuk és a háziboruk is kiváló volt. A bejelentkezésünk után nem sokkal szembesültünk azzal a ténnyel, hogy ez a kemping a nyugdíjasok kedvelt nyaralóhelye. Ezzel alapvetően nem is volt baj, hiszen nem fenyegetett aza a veszély, hogy hajnalban ordítozva hőzöngenek a sátor mellett, vagy hánynak oda valemelyik fa mellé. Ez a hangulat alapvetően meghatározta a hét jellegét is. Kivételes módon itt is fáztunk, ami azért érdekes, mert ez a terület nyáron iszonyúan meleg szokott lenni. Most viszont szintén kabátban, sapkában nyomtuk a vacsorákat, vörösborral természetesen. Csak a flavonoidok miatt és hogy ne fázzunk. ;-)
 Erre a hétre 5 mászónapunk esett, amelyet 2 szektor között osztottunk meg. Szerencsénkre mind a 2 helyen egyedül voltunk, szóval nem kellett az arrogáns német mászókkal hadakozni az utakért. Ez valószínűleg azért  alakult így, mert ezek a falak általában nyáron mászhatatlanok. Nos volt olyan, hogy még a pulóvert is fel kellett vennünk. A szikla minősége kiváló mind a két helyen. Gyönyörű mészkő. Az 1. szektor jellege függőleges, kicsit áthajló, jó kis alkarpukkantós. Naponta sikerült átlagban 6-6 utat másznunk. A 2. szektor inkább reibungos, vasszerrillés, repedéses, nagyon emlékeztetett Paklenicára. Egy-két útban olyan reibunproblémával találtam magam szembe, hogy igencsak összekakáltam magam, tekintve hogy elég szellősen voltak biztosítva ezek az utak. Pont jó volt ez így, hogy míg az egyik helyen a karunkat bombáztuk le, a másik helyen pedig a lábujjaink sínylették meg a mászásokat. A pihenőnapon körbejártuk Lecco óvárosát és a tavat, ahol még George Clooney-nak is van háza. A cappuccino és az espresso természetesen nem maradhatott ki a programból.

Bár a nyaralás nem úgy sikerült, ahogy elképzeltük, de azért megint leharcolva, félhullán indultunk haza. Szerintem sikerült a maximumot kihozni ebből a rekordhideg, esős júliusból, összesen 12 napot másztunk 16 napból, ami azért nem olyan rossz. ;) Most más nem is maradt más, csak a képek.
























Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése