Régen találkoztunk. Vártam az ihletet. Nem jött. Aztán arra gondoltam, csak nem kellene veszni hagyni ezt a blogot, ha már belekezdtem, ezért erőt vettem magamon, és most itt vagyok. Azzal a szándékkal verem most a billentyűzetet, hogy az emlékeim közül előtúrkáljam a nyaralás emlékeit. Sok idő telt már el azóta, sok minden történt. Ha egyes momentumok már el is mosódtak, igyekszem megragadni az érzéseket, benyomásokat, amelyek meghatározták 2011 nyári mászókalandját. A nyári nagy mászótúra....Minden évben ezt várom, addig amíg oda nem érkezünk, és ebből táplálkozom amikor már túl vagyunk rajta. Nagy tervekkel indulunk neki mindig ezeknek az utazásoknak. Aztán vagy sikerül megvalósítani őket, egy részüket, vagy nem....
Kezdjük a száraz tényszerű résszel. Ígérem ez nem lesz hosszú. Szokás szerint az első állomás Ausztria volt. Tavaly sikerült a Hochschwaab-on mászni kezdésként 2 utat, ezért kézenfekvőnek tűnt idén is itt melegíteni. idén a Supermaus nevű utat választottuk ki, amely 7 mínuszos nehézségű 8 kötélhossszas út. Az öszbenyomásom az útról, hogy nagyon sok füves rész van benne, az elején szinte többször kellett fűcsomóra lépni, mint sziklára. A kulcsrész viszont eléggé megtépázta amúgy sem nagy erőinket. Félhullaként értünk fel a csúcsra. És aztán még a 1,5 órás lejövet....
Mivel az idő rosszra fordult ezért másnap továbbutazásra kényszerültünk. Az időjárás... Mindig kulcskérdés. Sajnos idén nem volt szerencsénk. Az eddigi leghidegebb júliust sikerült kifognunk, amit mászóként átéltem. Kis mérlegelés után a következő célpontnak Val di Mello-t szúrtuk ki, oda mondtak a legkevésbé rossz időt. De ez már a 2. rész témája lesz. És jöjjenek a képek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése