Eufória, vákuum és a folytatás

Azért választottam ezt a címet ennek a bejegyzésnek, mert ez a két fogalom jellemezte a poszt-maratoni állapotomat, időben egymás után következve. Félelmetes, hogy mennyire kémiai folyamatok által (is) meghatározott lények vagyunk...A maraton utáni 3 napomat a totális eufória jellemezte. Igaz, hogy járni is alig tudtam, leülni bárhová külön művészet volt, viszont azt éreztem, hogy nem tudom abbahagyni a vigyorgást és mellesleg tele voltam energiával is. A verseny másnapján pl. képes voltam elmenni céges buliba, ahol még tánchoz hasonló mozgásformát is végeztem. Abszolút nem éreztem fáradtságot. Egy ideig. 

Aztán jött a csütörtök, és mintha átbillentettek volna egy kapcsolót. Hirtelen tört rám a kimerültség, egy nagyon mély melankóliával társulva. A munkahelyen ülve el tudtam volna aludni, és már nem mosolyogtam egyáltalán. Hazatérve szinte rögtön elaludtam, egy 10 órás szessönt produkálva. És aztán jött üresség érzés: -Megcsináltam. Hónapokat készültem rá, csak ezen forgott az agyam hónapokig. Jól sikerült. Vége. És most mi lesz? - Hát nemhiába. Az endorfin múlandó dolog. Vitt egy darabig, aztán szépen kikopott. De ez a dolgok rendje. Amíg tartott, addig viszont óriási volt. :)

Egy hét kihagyás után újra futottam (amit az izmaim még korainak éreztek), és az áprilisom egész kerekre sikeredett, mászni is tudtunk elég szépen:

Április - 100 km, 4 mászás

Valószínűleg a tudat, hogy csapattal készültünk az Ultrabalatonra, elég motivációt biztosított az edzéshez, mert néha igencsak kellett mentálisan erősködni magammal. Az első pár hét egy kicsit fájdalmas volt fizikailag is. A térdemet éreztem egy darabig, és azt hogy a szervezetem nagyon kiürült. Kellett 1-2 hónap, amíg újra sikerült visszatölteni magam. A május is elég mozgalmas hónap volt, mászásilag viszont elég gyérre sikerült. Egy hétvégén (3 nap) azért mégis sikerült eljutni Petivel és Ágival Turniskára. Azóta is a kedvenc mászóhelyünk. Gyönyörű szikla, fantasztikus utakkal. És a tábortűz sem volt utolsó Gedeon Peti és Enikő társaságában. :)

Május - 101 km - 3 mászónap

A legaktívabb hónap a június lett a maga 140 km-vel, és 3 futóversennyel. 

1. UB, azaz Ultrabalaton, céges váltóban. 7 ember, 2 nap, 212 km

Just run a bIT: Zoltán Judit, Bagi Kata, Balogh Ádám, Hegedűs Zoltán, Calin Adrian, Podlovics Tibi, és én. Felosztottuk egymás között az egyes szakaszokat. A start Balatonaligán volt (pénteken tészta-party), és másnap természetesen ott volt a cél. Juditka megszervezett mindent, a cégtől kaptunk autót is. Nekem 1. napra egy közel 20 km-es szakasz jutott, 2. napra pedig egy 16 km-es. Szerintem június 1-jén még sosem volt ennyire hideg mint most (10-15 fok).

1. nap. 

19,6 km - 1:55:00 - Balatonalmádi és Balatonfüred közötti 3. szakasz volt az enyém. Sajnos elfelejtettem lenyomni a stoppert induláskor, szóval az időt nem tudtam közben figyelni, ami nagyon zavart, mert nem tudtam, hogy hol tartok, csak körülbelül. Kb 6 km-nél leszakadt az ég, kiadós esőben futottam kb fél órán keresztül. Egy biciklisverseny miatt elterelték a versenyt, beletéve plusz 1,6 km-t, hegynek fel. A többiek időnként megálltak bíztatni, ami nagyon jól jött. Mire beértem természetesen elállt az eső. A bugyimig eláztam, a cipő még másnapra sem száradt meg és természetesen a cuccaim sem. Amúgy baromi jó kis szakasz volt. Kis szint is volt benne. :) 

2. nap: 

16 km - 1:32:00

Másnap én voltam az első, 6 órakor rajtoltunk. Keszthely és Balatonmáriafürdő közötti rész volt az enyém. Induláskor első gondolatra rossz ötletnek tűnt, hogy önként vállaltam be a 6 órai indulást. Ilyen korán nem szoktam ennyit futni. Az egyik vasúti átkelőnél pirosat kaptam, pont amikor már majdnem utolértem a mezőny nagy részét. Ott leszakadtak. Aztán később még vesztettem 5 percet a bokorban. Így nagyon csodálkoztam, amikor beértem, hogy ennyi lett az időeredmény. Gyanúm szerint, lehet rövidebb volt, mint 16 km. Kb 15,5 lehetett.  Szenvedős volt, nagyon jó volt beérkezni. 

Második nap kb 3 óra körül  futottunk be a célba az utolsó futóval (Zoli) együtt. :) A 2 napos csapatok között a 19. helyet sikerült megszerezni. 

Összességében fantasztikus, inspiráló élmény volt részese lenni ennek, és látni a nagyokat, akik egyéniben teljesítették a távot. Köszi Anikó, hogy kitaláltad és elkezdted megszervezni. És persze a csapatunk nevét is! :) Egyszer majd még lefutjuk csapatban együtt!

2. 21. Bükki hegyi félmaraton: 21 km - 2:53:05

Sikerült végre elégtételt vennem a tavalyi belebukás miatt. Jó kis futás ill. csúszkálás volt. Tiszta SÁR volt a pálya, szóval az időt azt úgy nézzétek. :) Az 1. kör 1:24 lett, tök sima ügy volt, viszont valahol a 2 kör elején volt egy kis megborulásom, próbáltam visszapótolni a ch-t, ami nem teljesen sikerült. Az első 5 kilin veszthettem el azt a 4 percet az első körhöz képest. A frissítőponton jól feltankoltam, aztán már semmi bajom sem volt. A végén pedig azt éreztem, hogy nem igazán futottam ki magam, nyilván a tempó miatt. Élménynek nagyon jó volt (legfőképp a sár miatt), na és persze a sok debreceni futó-mászópajti miatt is. :)

3. DKM Éjszakai futás: 9 km - 45:49

Életem egyik legjobban eső futása. Hihetetlenül jó volt. Valahogy minden összeállt. Úgy szökelltem,mint egy gazella. Éreztem közben, hogy tök jó a technikám. Stabilan tudtam tartani a tempót a végéig, és nem haltam meg csak a legeslegvégén. Elégedett vagyok. Ami ritka. :) BTW azóta sem volt ilyen. De majd lesz...

A július abszolút mélypont volt mindenféle szempontból. Iszonyú fáradtnak éreztem magam, a munka nagyon megterhelt, és testileg és lelkileg is iszonyúan kimerültem. Már nagyon vártam a szabadságot, ami július utolsó hetével kezdődött. Iszonyúan szükségem volt a pihenésre...De ez már egy másik történet lesz. :)

Második maratonom története

Sokkal hamarabb is megírhattam volna ezt, de talán most sem késő és sikerül felidézni azt a napot a lehető legteljesebben. Na lássuk...

2013. március 24.

Ahogy tavaly is, előző nap felvettem a rajtcsomagot, hogy a verseny napján már ne kelljen ezzel szöszölni. Petivel gyalog mentünk az Oláh Gabira, ahol a start volt. Nagyon hideg, 0-2 fok közötti hőmérsékletet jósoltak aznapra, aminek én nagyon örültem, hiszen hasonló körülmények között készültem fel, a meleg amúgy is kifektet. Odafelé azért kellett a pufidzseki, amit aztán Katának adtam megőrzésre. :) A futódzseki alá felvettem a Bökitől kapott kabalapólót. :) A cukrom 9 körül volt, ha jól emlékszem. Indulás előtt ettem egy fél energiaszeletet. A rajt most is olyan izgalmas volt, mint előző alkalommal. Elköszöntem Petitől, majd beálltam a rajtvonal mögé Dittével. Bedugtam a fülest, és vártam a rajtot. Semmihez nem hasonlítható érzés.

Elindultunk a 8 kör teljesítésére. A taktikám hasonló volt, mint a 35 km-nél. 45/10 perces tempóváltásban akartam lefutni az egészet. Az rajt után igyekeztem nem nagyon beindulni, ami sikerült is, kb a felétől kezdtem kicsit növelni a tempót. A 2. köröm volt a leggyorsabb 5:47-es tempóban sikerült lefutni. 10 km után ettem egy gyümölcs-zselészeletet (Optonia),és arra is figyeltem, hogy minden frissítőpontnál igyak is, mivel ez volt az egyik dolog, amit tavaly elszúrtam. A szüleim voltak a 2. frissítőpont. :)   A kezdeti lendületet, az első 4 körön sikerült végigvinni (5:50 körüli tempó). Az 5 körnél, amikor következett volna az újabb tempósabb szakasz, már éreztem, hogy veszítettem a lendületből, szóval egy kicsit lazábban futottam: 6:10 - essel. Ezt sikerült még a következő körön tartani. Aztán jött a 7., a holtpont, elveszítettem minden lendületemet, meg ki is fogytam szénhidrátból, pedig 10 km-ként ettem gyümölcsszeletet. Itt már nagyon robotban mentem előre, és akkor már beszélni sem nagyon volt kedvem, nemis nagyon tudtam. Ez volt lelkileg a legnehezebb és a leglassabb köröm is, 6:22. Aztán ráfordultam az utolsóra. Boldogító volt a tudat, hogy most megyek utoljára végig az egyes szakaszokon. Elhagytam Anyáékat, akik mondták, hogy bemennek a stadionba és ott fognak várni. Németi Csabi öntött belém még egy kis lelket, majd ő is eltűnt. A kör felétől néztem az órámat, hogy vajon meglesz-e a titkon remélt cél, a 4:10. Próbáltam annyira gyorsítani, amennyire még képes voltam. Az utolsó 2 km-en felvettem egy gyorsabb tempót, amikor is olyan vádligörcsöt kaptam, hogy azt hittem összeesek. Ütemesen húzta össze a vádlim, próbáltam fél lábon ugrálni, kicsit tehermentesíteni, de nem akart kiállni. Nagyon dühös lettem. Nem igaz, hogy pont most csinálja ezt velem a lábam!!! Nem foglalkoztam a görcsökkel, próbáltam úgy futni, mintha mi sem történt volna. Ott már semmi pénzért nem álltam volna meg. Egy kis ideig még kínzott, aztán szép lassan elmúlt. Görcsmentesen fordulhattam rá az utolsó 1500 m-re. Néztem az órám, láttam a 4:10 már nem lesz, már  4:12 sem, de hátha még 4:15- ön belül maradhatok. Amikor befordultam a stadionba már láttam a szeretteimet, barátaimat és a speaker az én nevemet mondta a mikrofonba. Az utolsó 200 méterbe beleadtam mindent, ami még bennem volt, és 4:14:55 - ös idővel sikerült átfutni a célvonalon. Aztán jött a szokásos. Eufória, katarzis, sírás, ölelés. Ott van ez is a best of pillanatok között. Borzasztóan örülök, hogy a sok energia amit ebbe beletettem, végre meghozta a gyümölcsét. Annak is, hogy minden a legjobban alakult, a cukrom is rendesen viselkedett végig és elkerültem a hipót. Köszönöm mindazoknak, akik valamilyen módon hozzájárultak ehhez: Először Petinek a sok türelmet és gondoskodást, önzetlen szeretet és hogy félretette magát teljesen, hogy én a maratonra készülhessek. :) És a többiek: Böki, Anikó, Ditte, Zoli, Ádám, Kata, Kocsár Laci, Zsoci, Kazsi, Németi Csabi, Zsilinszky Pali, Calin, Nemes Peti, Gonzo, Anya, Apa, Tesó,  Ági.  Remélem nem hagytam ki senkit. Nélkületek nem sikerült volna így...

http://www.sportido.hu/timing/result.nsf/Result.xsp?clientid=36&raceid=173&bib=1050

Októbertől a maratonig

Jó régen jártam ezen az oldalon. Elhanyagoltam a gyereket. Na, de most megtáltosodva itt vagyok megint. Ragaszkodva a bejegyzések ritmusához, az évszakonkénti tagoláshoz, ott venném fel a fonalat, ahol elhagytam, tavaly ősznél, és márciusnál fejezem majd be. A Budapest Spar Maraton 30 kilije és az Oxigén kupa nagy lendületet és motivációt adott a hosszúfutásos edzésekhez és így sikerült összehozni a októbert, novembert elég mozgalmasra.

Október

November

Mivel az október még bőven alkalmas mászásra, így sikerült jóféle mászásokat is összehozni, többek között egy hetet Omisban Ágiékkal, ami nagyszerű zárása volt a tavalyi mászószezonnak.

 A decemberbe már úgy vágtam bele, hogy ott lebegett előttem a márciusi cél, a Rotary maraton. Mindenképpen javítani akartam a tavalyi eredményemen, mivel az 5 órával egyáltalán nem voltam megelégedve. Próbáltam úgy összeállítani az edzéstervet - amit persze számtalanszor áthegesztettem, barátaim, futótársak tanácsait is felhasználva - hogy gyorsító illetve fartlek edzések is legyenek benne, a hosszúfutások mellett. Ez a módszer nagyszerűen bevált, azt vettem észre, hogy egyre inkább gyorsulnak a hosszúfutásos edzéseim, és a 6-os tempó viszonylag stabillá vált. Tudtam hozni 35 km-en is. Célom az volt, hogy mindenképpen 4:30-on belül legyek majd.

 December (156 km)

Január (163,5 km)

Szerencsére januárban csak 1 hetet kellett kihagyni (2. hét) betegség miatt, nagyjából tudtam hozni az edzéstervet. Az idei tél futás szempontból tökéletes volt, nem voltak nagy havak, szinte végig tudtam az erdőben futni. Nagyon odafigyeltem a vitaminbevitelre és az egészséges táplálkozásra is. Meggyőződésem, hogy a varázs-salátareceptem (http://lightsweetlife.blogspot.hu/2013/09/a-varazs-voros-salata.html) sokat segített a felkészülésben. 

Február  (170 km)

Március (138 km)

Az utolsó hónapomat Kocsári Laci, tizenkétszeres Iron Man bajnok szakértette meg, és adott nagyszerű ötleteket. Az ő tanácsára futottam a 35 km-t iramjátékban (45 perc tempós futás -10 perc laza). Póbáltam nem elkövetni a tavalyi hibát és kellő időt adni kicsiny testemnek a regenerációra, és nem ledarálni magam az utolsó hónapban. Rendszeresen jártam varázskezű Kazsihoz is, aki alaposan átgyúrta elhasznált izmaimat. A maratont megelőző héten 1 hetet sikerült "pihenni" (5 mászónap + 2 futás) Siuranaban (Spanyol mászóparadicsom) , egy mászótúra keretében, ami mentálisan és testileg is nagyon sokat használt, Kocsár Laci és Kazsi  is jó ötletnek tartotta, hogy az utolsó előtti héten más jellegű mozgást csináljak, ami pont jó lesz a verseny előtt. Két futást azért beiktattam erre a hétre is. Ráadásul 1 nap jutott Barcelonára is. Szóval így pihentünk Siuranaban:

Tényleg jó mentális és fizikai formában fordultam rá a célegyenesre, ráadásul az égiek is velem voltak a rekord hideg március végi hőmérséklettel.. Már csak futnom kellett :)

A varázs-vörös-saláta

Nagy büszkeségem ez a saját fejlesztésű vitaminbomba csoda. Az alap egy Anyukámtól kapott recept, amit egy kicsit továbbfejlesztettem.
Azért szeretem ezt, mert tartalmas, nagyon vörös :) és tele van mindenféle jóval. Szemmel láthatóan jó hatással volt a vércukromra, a közérzetemre és a regenerációmra. Magas flavonoid tatalma miatt jót tesz az érfalaknak, javítja azok rugalmasságát, és az állóképességet is. Minden összetevője önmagában is természetes gyógyszer, amikről kisregényt lehetne írni. Ezt most nem teszem meg. :P Fő összetevője a cékla:

"A friss cékla lé természetes nitrátokban gazdag (NO3), amit a szervezet nitrit (NO2) és nitrogén monoxid (NO) előállítására használ fel. A nitrit védi az ereket a sérülésektől, míg a nitrogén-monoxid rugalmasabbá teszi azokat, így nő a vér és oxigénáramlás a sejtekhez. Mindezek következtében megnő az izmok teljesítőképessége, lassabban következik be az izmok kifáradása. Már korábbi kutatások is arra a megállapításra jutottak, hogy azoknál a sportolóknál, akik az állóképességi tesztek előtt napokon keresztül cékla levelet fogyasztottak, az izmok kevesebb oxigént használtak fel és tovább bírták a fizikai terhelést. Az átlagos oxigén felhasználás 19%-kal csökkent, míg az állóképesség 17%-kal nőtt."

http://drtihanyi.com/cikk/allokepesseg-javitas-ceklaval

Vörös-saláta: 

Hozzávalók: 2-3 db cékla, 4 db répa, 2 db alma, fél kisebb fej vöröskáposzta - (ezeket lereszelni, nyersen, nem főzve). 

Só, citromlé, balzsamecet, tökmag, tökmagolaj, fekete olajbogyó, olíva olaj, dió.

Ezt az egészet jól összekeverem és kész. 

Ez főleg téli saláta, elég tartalmas. Kb egész ősszel, télen, kora tavasszal ezt toltam vacsorára.
Egy kis vörösborral kiváló.