2014. augusztus 3., vasárnap

Visszaszámlálás

Kedves Olvasó!

Abban a reményben ragadok ismét virtuális tollat, hogy esetleg van egy - két olyan elszánt olvasó, aki időről, időre rákattint a blogomra, várja az újabb mászásokról, futóversenyekről szóló beszámolókat, aztán persze szegény konstatálja, hogy még mindig nincs újabb bejegyzés. Szóval miattad, kedves magányos olvasó, született meg ez a szösszenet. ;) Bár előre figyelmeztetlek, sportbeszámolót ne várj!

A legutóbbi bejelentkezésem óta nagyon sok minden történt. Ahogy beköszöntött az új év, egy teljesen új korszak kezdődött az életemben is, újjászülettem. December végén éreztem, hogy a január végre meghozza a hullámvölgyből való visszaemelkedést, de akkor még nem sejtettem, hogy ez ennyire átütő és mindent elsöprő változás lesz. Valamikor januárban történhetett ugyanis, hogy az a kis lélek, aki most még bennem is lakik, úgy döntött, hogy minket választ szüleinek.  Aki jobban ismer, a közvetlen barátaim tisztában vannak vele, hogy milyen utat jártam be, amíg eljutottunk idáig. Mindenesetre számomra ez maga a megváltás, a csoda, amiért nem tudok eléggé hálás lenni a sorsnak, Istennek és persze Marcinak is, hogy érdemesnek tart arra, hogy majd az anyukája legyek. Már most annyi mindent kaptam, kaptunk tőle.

Aki ismer, tudja, hogy mennyire megszállottan hajtottam magam és kerestem a határaimat a sportokban. A várandósságom előtt számomra is kérdés volt, hogy könnyű szívvel le tudok-e majd erről mondani, ha itt lesz az idő. Jelentem,  nem éreztem lemondásnak, hogy nem futhatok, és nem feszülhetek 7+-os utakban, bár nem tagadom, hogy hiányzik mindkét sport. De mégis valahogy természetes volt, hogy aminek most itt van az ideje, az a befelé fordulás és a felkészülés.  Futhatok és mászhatok még eleget… Az első időszakban sokat küzdöttem a cukrommal, volt egy-két nagyobb kilengés, amitől a frász kerülgetett, de szerencsére ezeket sikerült hamar elsimítani, és ultrahangról ultrahangra ámulhattunk, hogy Kispocok mennyire jól érzi magát odabent és teljesen rendben van. A kezdeti szorongás, feszültség lassan elmúlt, és átvehette a helyét az a belső derű, ami azóta is kitart. J Ami a sportolást illeti, jelenleg sétálok, jógázom, ami egyébként fantasztikus, és nem sokkal ezelőttig másztam is, persze csak óvatosban.


 Most a 32. hétnél járok, 8 hét van vissza, ha a terminus jól lett kiszámolva (Szept. 30.) Szóval a visszaszámlálás elkezdődött…