Metagondolatok

Igazából arra jöttem rá, hogy a gondolatoknak is van halmazállapotuk. Vannak szilárd gondolatok, amelyeket, ha a fejedhez vágnak, komoly sérülést tudnak okozni. Szögletesek. A nevelődésedkor sok ilyet kapsz a tanáraidtól és a szüleidtől, amikor a társadalmi normákat sulykolják beléd. Vannak kemények. Ezeket néha megemészteni, megbontani, a belsejükbe férkőzni is nehéz. Hosszú időt ülhetsz felettük, amíg rájössz a nyitjukra. És bár néha iszonyú kemény és fájdalmas folyamat, ha sikerül, sokat fejlődhetsz általuk. Néha nem fogod tudni kinyitni őket, mert lehet hogy tömör acélból vannak és a belsejükben nincs semmi, hiába is tűnik úgy. 

Vannak a folyékony gondolatok, amelyek úgy árasztanak el, mint a dagálykor a tengervíz a partot. Én az ilyeneket szeretem, bár nagyon veszélyesek is tudnak lenni, mert néha úgy kerítenek a hatalmukba, hogy észre sem veszed. Beszivárog a sejtjeidbe, és eláraszt a fejed búbjáig. Elringat, magával visz, sodor. Néha csak lebegsz bennük, mint magzat az anyaméhben. Lefelé úszva, iszonyú mélységeket fedezhetsz fel, de minél mélyebbre úszol, annál nagyobb a kockázat a visszatérésre. Aztán apálykor, amikor visszahúzódik, mint a tenger, a molekuláidban ott maradnak az emlékek, mint a vízcseppek a parti sziklák mélyedéseiben. És néha hatalmas ürességet hagynak maguk után, mint amikor hosszabb vízben tartózkodáskor kijössz a szárazföldre. Sokáig furcsa újra szilárd közegben mozogni, esetlenül próbálod újra járásra bírni az izmaidat, miközben fejedben és a sejtjeidben még a víz hullámzását érzed. 

És végül vannak a légnemű gondolatok, amelyek olyan könnyűek, hogy néha nincs is tisztában velük az ember, vagy annyira nem fontosak, hogy csak be és kilélegezzük őket, és már tovább is mentünk. Pár másodpercig teliszívod velük a tüdődet, aztán miután elhasználtad, ki is fújod. és mész tovább...

Egy álom

Általában nem szoktam álmodni. Ha igen, akkor az álmaim többsége hagyományosnak mondható. Egy álom van, ami magasan kiemelkedik az összes többi közül. A nyaralás alatt hasított belém az emléke. Nagyon sok időt töltöttem a gondolataimmal a felmenetek és a mászás közben. Jó a saját gondolataimmal lenni. Egész megbarátkoztam már velük. A hosszú futásokat is valószínűleg ezért szeretem. Szóval bevillant ez az álom, egyébként már elég régen álmodtam, de minden egyes képkockára világosan emlékszem. Többek között ezért is különbözik annyira a többitől. Iszonyúan élesek voltak a képek, szinte ijesztően valószerű. Babits, Gólyakalifa című regénye jutott eszembe, amelynek főszereplője álmában egy másik életet élt. Minden elalváskor egy másik életben ébredt, ami gyökeresen az ellentéte volt a sajátjának. Annyira valóságos, hogy egy idő után, már nem tudta eldönteni, hogy melyik a valóság és melyik az álom. A regényben a főhős úgy próbált kiutat találni, hogy az álombéli önmaga öngyilkos lett, de vagy és, a "valós" életben is meghalt. Miután felébredtem ebből az álomból valamiért ez a regény villant be.

Egy kolostor udvarán voltam. Szeptember vége volt a hajnali órákban. Ezt biztosan tudom. Az udvar közepén egy hatalmas fa kád, mint a régi filmekben, olyan amiben több ember is elfér. Mellette egy óriási tölgyfa. Nem voltam egyedül. Többen is  voltunk a kád körül, szerzetesek vagy szolgák, nem tudom, ez nem is lényeges. 

A lényeg a feladat volt, amit el kellett végeznünk. A kádban 3 fej nélküli ember volt. És a csavar most jön, nem halottak, hanem igenis eleven, fej nélküli emberek. A mi feldatunk az volt, hogy ezeket betegeket kellett fürdetnünk. 

Egy dologra kellett csak nagyon odafigyelni, nehogy véletlenül a víz alá merüljenek, mert akkor a víz beáramlik a nyitott légcsőn keresztül a tüdejükbe. Szertartásosan végeztük a fürdetést. A pára gomolygott a kád fölött, a hajnali fényben. 

Egyszer azonban figyelmetlenségből az egyik "beteg" véletlenül belecsúszott a vízbe. Ami ezután történt, mind egy pillanatba sűrűsödött össze. Szóval ebben a pillanatban olyan hangot adott, mint a Gyűrűk ura c. filmben a nazgulok. A félelem és a rettenet keveréke öntött el. Ezzel párhuzamosan megszólalt a kolostorban a harang (dong-dong-dong) és mintha nagylátószöget kapott volna hirtelen a film, távolról láttam az egész képet egy pillanatra. És minden olyan éles volt: a hajnali kolostorudvar, a pára, és a hang. 

Itt ébredtem fel levegő után kapkodva. A fejemben még visszhangzott a harang egy darabig. Kellett 10 perc, amíg helyreraktam magam. Sokáig nem tudtam hová tenni az egészet. Most sem nagyon. Mindenesetre örökre beleégett az agyamba, örök kérdés marad. Ilyenek is kellenek. Nincs válasz mindenre...

Tavasz. Visszatérés a màszás vilàgába

Van az a mondàs, hogy nem lehet egy fenékkel két lovat megülni. Mint oly sok népi bölcsesség, emögött is sok igazság hùzódik meg. A maratoni felkészülés teljes embert kívànt. Bele is tettem mindent, amit tudtam. Mindent. Ebből ugye az is következik, hogy a màszàst hàttérbe szorítottam. Gyakorlatilag a màrcius egy az egyben kimaradt. Nem mintha bànnàm, mert megérte. :) 2012 - ben az első sziklaélmènyem egybeesett a tavaszi hosszabb màszòtùràval, amit az idèn Herkulesfürdőre szerveztünk.

Íme:

A tavaszi mászótúra 1. napja. Idén Herkulesfürdőn, ami Románia egyik legnagyobb sportmászóhelye. Minden évben versenyeket is rendeznek itt. Aki 8 körül vagy afelett mászik, annak egy paradicsom ez a hely. Előző nap megnéztünk pár szektort. A falak még vizesek voltak az előző napi esőtől. Az első szektor ahová felmentünk nagyon szeles volt, és bár odasütött a nap (Déli fekvés), teljesen szétfagyott a kezünk, ezért 1 út után továbbálltunk megnézni egy másikat,egy NY - i fekvésű szélcsendesebbet. Itt is nagyon hideg volt. Kézelfagyás stb. 3 könnyebb bemelegítő út (5+, 6-) után megnéztünk egy 7-est meg egy 6-ost, ami inkább volt 7-. Én mivel az idén először fogtam sziklát, nem brillíroztam túlságosan (0 erő, 0 technika, 0 agy). 

2. nap: Szintén egy Nyugati fekvésű szektorhoz mentünk (ide aztán még 2szer), a legnagyobb, meg leksokoldalúbb volt azok közül, amiket benéztünk. Az elején még nem sütött oda a Nap, ezért vacogósan indult, kézelfagyás stb. 2 könnyebb 6 oska bemelegítés után megnéztünk helyi 6+, 7- okat. Hááát. Nagyon erős emberek építették az utakat, amelyek inkább áthajló jellegűek amúgy. Nagyon kemény, erős utak....A saját teljesítményemet úgy tudnám egy címkével jellemezni, hogy a fára felakadt bálna...:) Vicces volt maradjunk annyiban. A nem mászás nem erősít, ez most is kiderült.

3. nap: Ugyanaz mint előző nap. Napról napra egyre melegebb lett, de amíg nem sütött a falakra a nap, kézfagyasztó volt az idő. Kb 6 utat sikerült ma is mászni, kb mint az előző napokon. A technikára kezdtem ráérezni, az erő az meg hosszabb idő, amíg visszajön. Az előremászásoknál az erő hiánya a pszichén sem segít. Peti ügyes volt, kimászott egy helyi 8-, ami itt nem kis teljesítménynek számít. Én felsővel küzdöttem fel magam kétszer, miközben standup előadást nyomattam Petinek, aki feküdt a röhögéstől. A végén csak annyit mondott: - Elmehetnél kocsisnak az kurva élet! :) 

4. nap: Délelőtt esett az eső, de délután már szép napsütéses volt az idő. Megnéztünk egy új szektort, ahol csak 2 út volt mászható számunkra. Sikerült egyet esni. :) És már kezdtem ráérezni a dologra. Csak emlékszik a test...Ezután már nem másztunk többet, mert mind a ketten fáradtak voltunk, inkább a pihenés mellett döntöttünk.

5 nap: Mivel az előző nap elég pihenősre sikeredett ezért elhatároztuk, hogy az utolsó nap szétcsapatjuk. :) Visszatértünk a jól bevált szektorhoz, de új falrészeket is megnéztünk. Aznap ment legjobban a mászás, valahogy eddigre állt össze fejben teljesen. Sikerült előremászni 3-4 utat a határomon. Aztán pedig még egy pár áthajlót Peti után, de már 0 erővel. Teljesen a végére értem az erőimnek. Szóval jól dolgoztunk. :)

Összegzésként: ide naggggyon erősnek kell lenni! Aki 8 fölött mászik az ide jöjjön.

És a képek, amik helyettem is, és talán jobban beszélnek:

Az április-május valahogy így jött össze:

Futàs szempontjàbòl nagy tanulsàg volt jún. 9-én a Bükki hegyi félmaraton. Kísérlet...

Bár a félmaratonra neveztem, a felénél feladtam saját érdekemben, különböző vércukor-anomáliáknak köszönhetően. Az időm 1:25 perc lett 10 km-re. Igazából el sem lett volna szabad indulnom (18 volt előtte, ébredéskor meg 15,6, akkor már gond volt a szerelékkel). Úgyhogy legközelebb okos leszek és reggel átcserélem. Még szerencse, hogy volt nálam pen... A meleg sem segített. Majd legközelebb. Vagy visszamegyek és lefutom a jövőhéten, mer bosszant. 

Nem mentem vissza. :) Még.

Nagy élmény volt viszont a DKM által szervezett éjszakai futás. 

Edzésvégzés időpontja

2012-06-16 22:00

Edzés típusa

Tempó futás (verseny)

Edzésmunka ideje

00:47:40

Megtett távolság

8.8 km

Edzés sebessége

11.08 km/h

Edzés tempója

05:25 p/km

Időjárás

 Sötétség,

Edzés leírása

Éjszakai futás. Már régen futottam tempót, utoljára az o2 kupán. Nagyon hangulatos kis verseny volt.

A júniusom többi része pedig így alakult:

Most jùlius van. Mostanra sikerült visszeszerezni a màszòkondimat. Ez annak köszönhető,hogy tavasszal sokat jârtunk Örvénykőre, Hàmorba ès Erdèlybe. Kevesebbet futok, pròbàlok egyensùlyt teremteni.:)  A meleg miatt àtàlltam a hajnali futàsokra. És a nagyon hosszù futàsok most a mâszàs miatt kimaradnak. Azért a heti 3-4 futóedzést igyekszem tartani, bár van, hogy csak 2 jön össze. Ès bàr ismerem a mondàst a lóròl és a fenékről, azért csak pròbàlkozom, hàtha sikerül ezt a 2 lovat mégiscsak megülni. :)