Azért választottam ezt a címet ennek a bejegyzésnek, mert ez a két fogalom jellemezte a poszt-maratoni állapotomat, időben egymás után következve. Félelmetes, hogy mennyire kémiai folyamatok által (is) meghatározott lények vagyunk...A maraton utáni 3 napomat a totális eufória jellemezte. Igaz, hogy járni is alig tudtam, leülni bárhová külön művészet volt, viszont azt éreztem, hogy nem tudom abbahagyni a vigyorgást és mellesleg tele voltam energiával is. A verseny másnapján pl. képes voltam elmenni céges buliba, ahol még tánchoz hasonló mozgásformát is végeztem. Abszolút nem éreztem fáradtságot. Egy ideig.
Aztán jött a csütörtök, és mintha átbillentettek volna egy kapcsolót. Hirtelen tört rám a kimerültség, egy nagyon mély melankóliával társulva. A munkahelyen ülve el tudtam volna aludni, és már nem mosolyogtam egyáltalán. Hazatérve szinte rögtön elaludtam, egy 10 órás szessönt produkálva. És aztán jött üresség érzés: -Megcsináltam. Hónapokat készültem rá, csak ezen forgott az agyam hónapokig. Jól sikerült. Vége. És most mi lesz? - Hát nemhiába. Az endorfin múlandó dolog. Vitt egy darabig, aztán szépen kikopott. De ez a dolgok rendje. Amíg tartott, addig viszont óriási volt. :)
Egy hét kihagyás után újra futottam (amit az izmaim még korainak éreztek), és az áprilisom egész kerekre sikeredett, mászni is tudtunk elég szépen:
Április - 100 km, 4 mászás
Valószínűleg a tudat, hogy csapattal készültünk az Ultrabalatonra, elég motivációt biztosított az edzéshez, mert néha igencsak kellett mentálisan erősködni magammal. Az első pár hét egy kicsit fájdalmas volt fizikailag is. A térdemet éreztem egy darabig, és azt hogy a szervezetem nagyon kiürült. Kellett 1-2 hónap, amíg újra sikerült visszatölteni magam. A május is elég mozgalmas hónap volt, mászásilag viszont elég gyérre sikerült. Egy hétvégén (3 nap) azért mégis sikerült eljutni Petivel és Ágival Turniskára. Azóta is a kedvenc mászóhelyünk. Gyönyörű szikla, fantasztikus utakkal. És a tábortűz sem volt utolsó Gedeon Peti és Enikő társaságában. :)
Május - 101 km - 3 mászónap
A legaktívabb hónap a június lett a maga 140 km-vel, és 3 futóversennyel.
1. UB, azaz Ultrabalaton, céges váltóban. 7 ember, 2 nap, 212 km
Just run a bIT: Zoltán Judit, Bagi Kata, Balogh Ádám, Hegedűs Zoltán, Calin Adrian, Podlovics Tibi, és én. Felosztottuk egymás között az egyes szakaszokat. A start Balatonaligán volt (pénteken tészta-party), és másnap természetesen ott volt a cél. Juditka megszervezett mindent, a cégtől kaptunk autót is. Nekem 1. napra egy közel 20 km-es szakasz jutott, 2. napra pedig egy 16 km-es. Szerintem június 1-jén még sosem volt ennyire hideg mint most (10-15 fok).
1. nap.
19,6 km - 1:55:00 - Balatonalmádi és Balatonfüred közötti 3. szakasz volt az enyém. Sajnos elfelejtettem lenyomni a stoppert induláskor, szóval az időt nem tudtam közben figyelni, ami nagyon zavart, mert nem tudtam, hogy hol tartok, csak körülbelül. Kb 6 km-nél leszakadt az ég, kiadós esőben futottam kb fél órán keresztül. Egy biciklisverseny miatt elterelték a versenyt, beletéve plusz 1,6 km-t, hegynek fel. A többiek időnként megálltak bíztatni, ami nagyon jól jött. Mire beértem természetesen elállt az eső. A bugyimig eláztam, a cipő még másnapra sem száradt meg és természetesen a cuccaim sem. Amúgy baromi jó kis szakasz volt. Kis szint is volt benne. :)
2. nap:
16 km - 1:32:00
Másnap én voltam az első, 6 órakor rajtoltunk. Keszthely és Balatonmáriafürdő közötti rész volt az enyém. Induláskor első gondolatra rossz ötletnek tűnt, hogy önként vállaltam be a 6 órai indulást. Ilyen korán nem szoktam ennyit futni. Az egyik vasúti átkelőnél pirosat kaptam, pont amikor már majdnem utolértem a mezőny nagy részét. Ott leszakadtak. Aztán később még vesztettem 5 percet a bokorban. Így nagyon csodálkoztam, amikor beértem, hogy ennyi lett az időeredmény. Gyanúm szerint, lehet rövidebb volt, mint 16 km. Kb 15,5 lehetett. Szenvedős volt, nagyon jó volt beérkezni.
Második nap kb 3 óra körül futottunk be a célba az utolsó futóval (Zoli) együtt. :) A 2 napos csapatok között a 19. helyet sikerült megszerezni.
Összességében fantasztikus, inspiráló élmény volt részese lenni ennek, és látni a nagyokat, akik egyéniben teljesítették a távot. Köszi Anikó, hogy kitaláltad és elkezdted megszervezni. És persze a csapatunk nevét is! :) Egyszer majd még lefutjuk csapatban együtt!
2. 21. Bükki hegyi félmaraton: 21 km - 2:53:05
Sikerült végre elégtételt vennem a tavalyi belebukás miatt. Jó kis futás ill. csúszkálás volt. Tiszta SÁR volt a pálya, szóval az időt azt úgy nézzétek. :) Az 1. kör 1:24 lett, tök sima ügy volt, viszont valahol a 2 kör elején volt egy kis megborulásom, próbáltam visszapótolni a ch-t, ami nem teljesen sikerült. Az első 5 kilin veszthettem el azt a 4 percet az első körhöz képest. A frissítőponton jól feltankoltam, aztán már semmi bajom sem volt. A végén pedig azt éreztem, hogy nem igazán futottam ki magam, nyilván a tempó miatt. Élménynek nagyon jó volt (legfőképp a sár miatt), na és persze a sok debreceni futó-mászópajti miatt is. :)
3. DKM Éjszakai futás: 9 km - 45:49
Életem egyik legjobban eső futása. Hihetetlenül jó volt. Valahogy minden összeállt. Úgy szökelltem,mint egy gazella. Éreztem közben, hogy tök jó a technikám. Stabilan tudtam tartani a tempót a végéig, és nem haltam meg csak a legeslegvégén. Elégedett vagyok. Ami ritka. :) BTW azóta sem volt ilyen. De majd lesz...
A július abszolút mélypont volt mindenféle szempontból. Iszonyú fáradtnak éreztem magam, a munka nagyon megterhelt, és testileg és lelkileg is iszonyúan kimerültem. Már nagyon vártam a szabadságot, ami július utolsó hetével kezdődött. Iszonyúan szükségem volt a pihenésre...De ez már egy másik történet lesz. :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése