Korzika 2013

2013 első fele igen aktívra sikeredett. A Júliusra már elég fáradtan fordultam rá. Nem csak fizikailag, lelkileg is, amit itt most nem részleteznék... A lényeg, hogy megbeszéltük Petivel, hogy én most nem érzem magam alkalmasnak egy "hagyományos" alpesi, nagyfalazós, nyaraláshoz, inkább valami sokkal pihentetőbbre vágytam, amiben azért van minden, ami kell: mozgás,mozgás, mozgás. Talán ezért is döntöttünk Korzika mellett, hiszen igazi turista-álom: hegyek, nagyon jó minőségű gránit sziklák, tengerpart stb. A másik ok, hogy 6 éve már volt szerencsénk itt tölteni 1 hetet, ugyanis Peti kisöcsém egy farmszálláson dolgozott fél évet, és  őt látogattuk meg. Nagyon szép emlékeink voltak a szigetről. 

Július utolsó hetében el is startoltunk, a fedélzeten 2 biciklivel. Az út legkellemetlenebb és legfárasztóbb része leautózni Livornóba, ahonnan indul a komp Bastiába. Kb este 8 óra körül futottunk ki a kikötőből, ami azt jelentette, hogy éjfél körül érkeztünk meg. Onnan még várt ránk pár órányi autókázás a Bavellák irányába, jó kis szerpentines végjátékkal. Ahogy öregszem, egyre nehezebben viselem ezeket a hosszú utakat... Hajnal 3 körül végre találtunk egy szimpatikus parkolót, ahol szépen kivertük magunkat az autó mellé egy termorest-re egy hálózsákkal és már aludtunk is. Mit sem sejtve..Reggel Peti mesélte, hogy volt egy éjszakai vendégünk egy vaddisznó személyében, aki kb 10 centire röfögött a fejünktől, amiből én persze semmit nem vettem észre. Peti intenzív karjelzésekkel próbálta elhessegetni, amit ő sértődött röfögéssel vett tudomásul, de végül búcsút vett tőlünk és eldöcögött. Reggel zombiként folytattuk az utat, tovább a Zonza-i camping felé, amit kb harmadjára találtunk meg, miután turistainformációt is igénybe kellett vennünk. (Zárójel: angolul ott is nagyon gyengén beszéltek..) Miután kipakoltuk és elrendeztük a motyót, megbeszéltük, hogy aznap már semmiféle sporttevékenységre nem vagyunk alkalmasak, szóval irány a tengerpart. A Ny-i part kb 40 km távolságban volt, elég szerpentines úton, szóval kb 1 óra volt minden egyes ilyen leruccanás. Rögtön első nap találtunk egy nagyon szép strandolós partszakaszt, szóval a többi napokon is ide jöttünk. Zonzától kb 10 km-re található a Bavellák, ami a tényleges célpont volt. Ide jöttünk mászni. Rengeteg út van, iszonyatosan gyönyörű sziklaformákkal, ami nagyon egyedi és csak Korzikára jellemző. Igazi élménymászás, van mindenféle stílusú út: áthajló, csipkés fogásokkal, repedés, reibung stb. Egy dologgal nem számoltunk, ami egy kicsit belekavart a terveinkbe, és ez a meleg volt. A szokatlan hőség szinte lehetetlenné tette a mászást, legalábbis az árnyékos helyekre korlátozta. Azért a tőlünk telhetőt megtettük. ;) Összesen 1 hetet töltöttünk itt, és a napjaink úgy teltek, hogy mászás után lehúztunk a partra, hiszen muszáj volt lehűteni magunkat. Az egy hétbe 4 nap mászás,és 2 bringázás fért bele, az utóbbi azért is volt fantasztikus élmény, mert így méginkább testközelből láthattuk  a sziget belsejét, többet, mintha gyalogoltunk volna, és intenzívebben, mintha autóval jártuk volna be azokat a helyeket. Összességében ezek a kifejezések írják le leginkább a Korzika-élményt: gyönyörű hegyi falvak, intenzív illatok (jó értelemben), virágok, segítőkész emberek, igazi francia pékségek, gesztenye sör (Pietra), FLNC, vaddisznók, tehenek, jó minőségű aszfalt, iszonyúan szép kilátás, jó kis emelkedők, lejtők. 

Egy hét után fájó szívvel, de megváltunk a Bavelláktól és áttettük a székhelyünket a Restonica völgybe, ami szintén nagyon híres mászóhely és Corte város mellett helyezkedik el, ami önmagában megérne egy külön napot. A meleg tartotta magát továbbra is, szóval próbáltuk kerülni a különösen forró órákat. Három napot másztunk, mindamellett fürödtünk is, amennyit csak tudtunk, ugyanis a restonicai camping egy hegyi patak mellett fekszik, vagyis inkább átfolyik a camping-en a patak. 

A szigettől szerdán vettünk búcsút, egy különösen fárasztó komp-út keretében. Azt terveztük, hogy majd a kompon jóóóóól alszunk, mivel éjfélkor indult és reggel 6-ra ért Livornóba, adta magát az ötlet. Szóval bekészültünk polifoam-mal és hálózsákkal, de az utazóközönség egyes tagjainak értelmi szintje, és az értelmi szint megnyilvánulása hallható formában, mindezt megakadályozta. Szóval ismét zombi állapotban, a nap feladata az volt, hogy Livorno-ból, valahogy eljussunk a Dolomitokba (Sella hágó), ahol aznapra már volt foglalva szállás. Nem volt egyszerű menet. Többszöri megállásos pihenésekkel délután 2 óra körül megérkeztünk a szállásra. Iszonyú hálásak voltunk a civilizáció vívmányaiért 1,5 hét sátorban alvás, és 1 éjszaka nem alvás után. Miután pihentünk egyet, Peti még aznap felkerózott a Sella hágóra, ami szintén országútis kerósálom. 

Két napot sikerült még itt másznunk a már ismerős helyeken, majd szombat délután hazaindultunk. Nem mondom, hogy nem fáradtunk el, mert igen. A két hét mérlege úgy néz ki, hogy volt 9 mászónap, és 2 kerós, összesen 90 km tekeréssel. Mindenesetre még sosem volt ennyire pihenős nyaralásunk, talán a víz és a napfény tette... Kicsit furcsa, felemás érzés, hogy a nagyfalazás az idén kimaradt, az viszont biztos, hogy most erre volt szükségem. :) A hegyek megvárnak.