2013. szeptember 16., hétfő

Második maratonom története

Sokkal hamarabb is megírhattam volna ezt, de talán most sem késő és sikerül felidézni azt a napot a lehető legteljesebben. Na lássuk...
2013. március 24.
Ahogy tavaly is, előző nap felvettem a rajtcsomagot, hogy a verseny napján már ne kelljen ezzel szöszölni. Petivel gyalog mentünk az Oláh Gabira, ahol a start volt. Nagyon hideg, 0-2 fok közötti hőmérsékletet jósoltak aznapra, aminek én nagyon örültem, hiszen hasonló körülmények között készültem fel, a meleg amúgy is kifektet. Odafelé azért kellett a pufidzseki, amit aztán Katának adtam megőrzésre. :) A futódzseki alá felvettem a Bökitől kapott kabalapólót. :) A cukrom 9 körül volt, ha jól emlékszem. Indulás előtt ettem egy fél energiaszeletet. A rajt most is olyan izgalmas volt, mint előző alkalommal. Elköszöntem Petitől, majd beálltam a rajtvonal mögé Dittével. Bedugtam a fülest, és vártam a rajtot. Semmihez nem hasonlítható érzés.
Elindultunk a 8 kör teljesítésére. A taktikám hasonló volt, mint a 35 km-nél. 45/10 perces tempóváltásban akartam lefutni az egészet. Az rajt után igyekeztem nem nagyon beindulni, ami sikerült is, kb a felétől kezdtem kicsit növelni a tempót. A 2. köröm volt a leggyorsabb 5:47-es tempóban sikerült lefutni. 10 km után ettem egy gyümölcs-zselészeletet (Optonia),és arra is figyeltem, hogy minden frissítőpontnál igyak is, mivel ez volt az egyik dolog, amit tavaly elszúrtam. A szüleim voltak a 2. frissítőpont. :)   A kezdeti lendületet, az első 4 körön sikerült végigvinni (5:50 körüli tempó). Az 5 körnél, amikor következett volna az újabb tempósabb szakasz, már éreztem, hogy veszítettem a lendületből, szóval egy kicsit lazábban futottam: 6:10 - essel. Ezt sikerült még a következő körön tartani. Aztán jött a 7., a holtpont, elveszítettem minden lendületemet, meg ki is fogytam szénhidrátból, pedig 10 km-ként ettem gyümölcsszeletet. Itt már nagyon robotban mentem előre, és akkor már beszélni sem nagyon volt kedvem, nemis nagyon tudtam. Ez volt lelkileg a legnehezebb és a leglassabb köröm is, 6:22. Aztán ráfordultam az utolsóra. Boldogító volt a tudat, hogy most megyek utoljára végig az egyes szakaszokon. Elhagytam Anyáékat, akik mondták, hogy bemennek a stadionba és ott fognak várni. Németi Csabi öntött belém még egy kis lelket, majd ő is eltűnt. A kör felétől néztem az órámat, hogy vajon meglesz-e a titkon remélt cél, a 4:10. Próbáltam annyira gyorsítani, amennyire még képes voltam. Az utolsó 2 km-en felvettem egy gyorsabb tempót, amikor is olyan vádligörcsöt kaptam, hogy azt hittem összeesek. Ütemesen húzta össze a vádlim, próbáltam fél lábon ugrálni, kicsit tehermentesíteni, de nem akart kiállni. Nagyon dühös lettem. Nem igaz, hogy pont most csinálja ezt velem a lábam!!! Nem foglalkoztam a görcsökkel, próbáltam úgy futni, mintha mi sem történt volna. Ott már semmi pénzért nem álltam volna meg. Egy kis ideig még kínzott, aztán szép lassan elmúlt. Görcsmentesen fordulhattam rá az utolsó 1500 m-re. Néztem az órám, láttam a 4:10 már nem lesz, már  4:12 sem, de hátha még 4:15- ön belül maradhatok. Amikor befordultam a stadionba már láttam a szeretteimet, barátaimat és a speaker az én nevemet mondta a mikrofonba. Az utolsó 200 méterbe beleadtam mindent, ami még bennem volt, és 4:14:55 - ös idővel sikerült átfutni a célvonalon. Aztán jött a szokásos. Eufória, katarzis, sírás, ölelés. Ott van ez is a best of pillanatok között. Borzasztóan örülök, hogy a sok energia amit ebbe beletettem, végre meghozta a gyümölcsét. Annak is, hogy minden a legjobban alakult, a cukrom is rendesen viselkedett végig és elkerültem a hipót. Köszönöm mindazoknak, akik valamilyen módon hozzájárultak ehhez: Először Petinek a sok türelmet és gondoskodást, önzetlen szeretet és hogy félretette magát teljesen, hogy én a maratonra készülhessek. :) És a többiek: Böki, Anikó, Ditte, Zoli, Ádám, Kata, Kocsár Laci, Zsoci, Kazsi, Németi Csabi, Zsilinszky Pali, Calin, Nemes Peti, Gonzo, Anya, Apa, Tesó,  Ági.  Remélem nem hagytam ki senkit. Nélkületek nem sikerült volna így...


http://www.sportido.hu/timing/result.nsf/Result.xsp?clientid=36&raceid=173&bib=1050










Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése