2013. december 30., hétfő

Mérleg

Az év vége nálam mindig a mérlegkészítés időszaka. Ha sorra veszem, mi minden történt 2013-ban, akkor két határozottan különálló részt látok. Júliusnál válik ketté ez a két rész, mintha a korzikai nyaralás vezetett volná át egyikből a másikba. Ezután a nagyon pörgős első félév után, mintha elfogyott volna minden energiám, lendületem. Elszállt belőlem minden motiváció. Igazából erre úgy november környékén döbbentem rá, amikor sorozatosan értek a kudarcok: nem ment a futás úgy, ahogy korábban, (Oxigén kupa, 10 km  felénél kiálltam, mert rosszul lettem, nem cukor miatt), nem ment a mászás sem, nagyon próbáltam erőltetni mindkettőt talán olyankor is, amikor nem kellett volna. Az őszhöz igazából csak 2 jelentősebb sportesemény kapcsolódik:

1.   Oxigén Maraton, Szept. 28: 21 km: 2:04:30

Ezt írtam a verseny napján ehhez az edzésnaplómban:



A célom az volt, hogy 2 órán belül legyek. Ez nem jött össze. Az 1-2 kör nagyon jól ment, lendületesen, 1 órán belül. Aztán a 3. kör elején nagyon megrogytam. Onnantól kezdve végig hányingerem volt, és minden erő kiment belőlem. Azon gondolkoztam, hogy a 3. kör végén feladom, aztán mégse, de ez már nem igazán volt futásnak nevezhető, amit műveltem. Lehet azért, mert már reggel is ment a hasam. Arra gyanakszom, hogy talán vmilyen vírus lehetett. Mindenestre a célbaérkezéskor 1 hajszál híja volt, hogy nem hánytam össze magam. Azóta meg már a fejem is fáj, meg enni is alig tudtam.
Azért sem marad ez jó emlék, mert az egyik oxigénes bácsi még bántott is. Szerintem nem volt jogos, talán egy kicsit igaza volt, de szerintem lehetett volna ezt másképp is. Nagyon rosszulesett.
Igazából most elment a kedvem az egész futás témától. Azt érzem, hogy nagyon sokat küzdök, és ehhez képest nem arányos a fejlődés. Mások fele ennyi energiával sokkal jobb időket futnak. Ez most rosszul esik. Nem vagyok irigy, vagy ilyesmi, csak szar érzés, magammal szemben, hogy én meg csak ennyire vagyok képes. Nem érzem arányosnak a munkabefektetést az eredménnyel. Nem tudom, mit kellene még ebbe beleraknom, vagy máshogy csinálnom. Valszeg hagyni kellene a francba az egészet, és elkezdeni makramézni...Abban hátha tehetséges vagyok.



Hát nem egy pozitív kis beszámoló, de hiszem, hogy nem csak pozitív dolgokról kell és lehet írni, hiszen mindenki kerülhet gödörbe, amiből előbb-utóbb megtalálja a kiutat. Ki gyorsabban, ki lassabban. Volt olyan, hogy fizikailag képtelen voltam futni, vagy inkább lelkileg…Rájöttem, olyan magas elvárásaim vannak magammal szemben, hogy amikor nem futottam min. 45 km-t egy héten, és amikor nem futottam legalább egy 20-nál hosszabbat, akkor egy semmi szarnak éreztem magam. És a spirál elindult lefelé. Ez egy öngerjesztő folyamat.



Szeptember 134,6 km





 2. .Omisos mászótúra (Október 19.-27.)
Üveges Pistivel és Zsófival egy hetet töltöttünk Omisban, amiből 6 napot sikerült mászni, egy pihenőnappal kibírtuk az egészet. Az én mászó-teljesítményem nem volt a toppon. Pont egy nagyon fárasztó időszak (munka, tanfolyamok, vizsgák) közepére esett ez a túra. Körülbelül az utolsó két napon kezdtem úgy mászni, hogy ráismertem saját magamra. Az előtte lévő napokon szédelegtem és leginkább hányingerrel küszködtem. J A csapat másik része nagyszerűen teljesített, Zsófi napról-napra brillírozott a falakon. Iszonyú ügyesen mászik. Jó volt látni, hogy mennyi motivációja van. J Ez, és a nagyon nyárias (sokszor a meleg miatt nem tudtunk mászni egyes szektorokban) idő kárpótolt. Többnyire Brelára és az Omis melletti sportmászó szektorokhoz mentünk. Esténként pedig Game of Thrones…Winter is coming… Vicces volt ez az őszi forróságban.


Omis



 Peti

Ilyen rossz idő volt..

 Mászáshoz készülődés

 Csúnya

 Meg ilyen rossz idő is volt

 Zsófi mászik

Zsófi és Pisti

Peti játszott





                            

















Most már sokkal jobban vagyok. Átrendeztem szépen magamban a dolgokat, és elhatároztam, hogy csak úgy és addig futok, ami még jólesik. Ezt a stratégiát követtem és követem most is. Talán ennek is köszönhető, hogy sokkal kevesebb km jött ki egy hónapra mint tavaly ilyenkor, és az éves összesített km-ben is 200 km-rel kevesebb: 1300 az 1500-hoz. De ez most nekem pont elég. Az energiámból ennyire futotta. Mások most a prioritások és célok is. Jövőre nem hiszem, hogy futok majd a Rotary-n maratont, de kizárni sem tudom még 100 % biztosra. Mindenesetre gyűjtögetem szépen a km-ket, aztán meglátjuk, mit hoz az élet.


Abban a hitben, hogy januártól egy újabb, pozitív szakasz kezdődik és vége ennek a rossz periódusnak, kívánok mindenkinek nagyon aktív és élményekben gazdag 2014-et. J







1 megjegyzés: