Napfény és gránit

Vártam, vártam az ihletre. Csak nem jött. Gondoltam, nem várok tovább, elkezdem leírni a nyaralás emlékeit, mert a végén még kikopnak a fejemből. Érdekes, mert a legtovább az érzések, hangulatok maradnak meg, amelyek lenyomatként tapadnak egy-egy történéshez. Én ezeket a hangulatokat, benyomásokat szeretem a legjobban. Egyszerre pillanatnyiak, de ugyanakkor valahogy mégis hozzákapcsolnak a végtelenhez. Ezekben a pillanatokban érzem azt, hogy boldog vagyok. Aztán lehet, évekkel később jön egy illat, egy szín, fény, egy íz és az elfeledettnek hitt emlék hirtelen megelevenedik.

Az idei alpesi nyaralást Svájcban kezdtük. Egy olyan helyet néztünk ki, ahol eddig még nem voltunk: Salbit, Andermatt mellett lévő nagyszerű gránitos mászóvidék, de túrázóknak is meleg szívvel ajánlom. A nyaralás első hetét sikerült összeszervezni Ágival és Kislóval, ami különösen megemelte az első hét fényét. Szombaton indultunk, szokásos 1 napos kocsiban való gyötrődés után, megérkeztünk Göschenen nevű városkába, ahol találkoztunk Ágiékkal és együtt leparkoltunk éjszakázni, és tovább gyötrődtünk a kocsiban, merthogy ott aludtunk. Reggel aztán kihajtogattuk magunkat, mint a transzformersz figurák.

1.    1. nap:  Felgyaloglás a Salbitthüttébe, kellemes kis laza tempóban, ahol 2 éjszakát aludtunk Ágiékkal. Kár  hogy a felhők miatt nem láttunk  szinte semmit. Aznap sajna esett is később, szóval már nem tudtunk mászni. De a következő 2 gyönyörű nap kárpótolt érte. A hüttét egy család vezeti, akik iszonyú jó vendéglátók. Tisztaságból és kedvességből is 5 , azaz 5 pontot kapnak.

A Salbit hütte teraszán

2.    2. nap: nagyfalas mászás. A Salbithüttétől kb. 40 percre volt a beszállása a kiszemelt útnak, aztán persze végül nem azt másztuk, mert egy elég kiadós kis hómező terpeszkedett a beszállásnál, aminek megközelítéséhez hágóvas kellett volna. Kinéztünk hát a közelben egy olyan utat, amit hágóvas nélkül is meg lehetett közelíteni. Ez az út, a Telefon Schatz volt (6a - ás nehézségben) 5 kötélhossz, (230 m) gyönyörű grániton. A biztosítás nagyon jó, nittekkel, szegekkel, néhol friendekkel lehetett kiegészíteni, de igazából nem is nagyon volt rá szükség. Igazi élménymászás, para nélkül. Mivel minden hossz közel kb. 50 m-es,  igen elfáradtunk mire felértünk a tetejére. Kezdésnek tökéletes. A mászás végeztével még következett 40 perc gyaloglás vissza a hüttéig, hipóval megtűzdelve. :)

Kilátás a Telefon Schatz standjában

Telefon Schatz

3.    3. nap: Egy „kisebb” szektorhoz mentünk, (a kisebbet salbiti mércével mondom: 90 m), ahol rövidebbek az utak. Itt másztunk egy 2 kötélhosszas 6a-t (Bea), meg egy 1 hosszas 5b-t. Összesen 150 m. Az első gyönyörű repedésmászás, nekem jutott az első hossz 5b-ért. Hááát, ebben az útban megvolt az első bekakkantás. Pszichoterror, félelmetes enyhén befelé dőlő repedés szellősebb biztosítással. Egyszerűen nem vagyok hozzászokva a repedésmászáshoz, ez most is bebizonyosodott. Volt egy pont, ahol jött a pszichés blokk. Van bennem egy nagyon erős félelem a repedések iránt. Ezt be kell, hogy valljam. Inkább választom a táblamászást, de van olyan, amikor nem tud választani az ember. A következő hossz pont ilyen gyönyörű táblamászás volt, kisebb pikkelyekkel és kisebb repedésekkel. Ágiék is nagyon ügyesen teljesítettek, főleg úgy, hogy igazából hárman másztak. Ági, minden tiszteletem a tiéd! :)

A mászás után letúráztunk a hüttéből a kocsikig, és még aznap továbbálltunk Vicosoprano-ba, (Svájc, Olaszország határán, közel a Piz Badile-hoz) ahol a következő 1 hetet töltöttük. Vicosoprano nem ismeretlen a számunkra, már nyaraltunk itt többször is, de annyi lehetőséget tartogat még a hely, hogy 100 évig lehet új utakat mászni, még akkor is, ha csak ide jár az ember. A kemping jó, olcsó és csendes és nagyon kedvesek a vendéglátók. Mindenkinek csak ajánlani tudom.

Bea

Mi és Ágiék a lemenet előtt

4. -5. nap: Egy pihenőnapot követően (városnézés Chiavennában, vásárlás, tunyulás) 1. nagyfalas mászás Albigna-án. Spidi nevű út, a Pizzo Balzetto-n, 7 kötélhossz: 6a, 280 m.

Az út első 4 hosszát árnyékban tettük meg, és mivel 2100 m-en indult az út az elején meglehetősen hideg volt, aztán amikor már odasütött a nap, akkor meg már az volt a baj. Igazi nagyfalas, gránitos mászás, iszonyú jó biztosítással, gyönyörű grániton. Nagyon elfáradtunk itt is a végére. Ágiék hamarabb befejezték a mászást, és mire visszaértünk már meleg vacsorával vártak minket. :)

Spidi

Spidi

6.-7. Ezt követően 2 pihinap következett. Pénteken nem bírtunk volna mászni, ezért inkább a vízesésben fürödtünk, szombaton pedig az időjárás volt rossz, ezért aznap is kényszerpihi (városnézés Chivennában). Utólag kiderült, nem is volt ez így baj. Kellett a pihenés. Persze ezt akkor nem így látja az ember, és átkozza az időjárást, önmagát, hogy miért tékozol el 2 drága napot egy ilyen helyen, amikor mászni is lehetne. És később mindig beigazolódik az, hogy még több pihenésre lett volna szükség. Elköszöntünk Ágiéktól, akik a Comoi tónál töltött nap után hazaindultak. Köszi kisgyerekek a sok nevetést!

Chiavenna

Acquafraggia

8. nap: Sportmászás Vicosprano  mellett, gyönyörű Gneisz kőzeten. A hely közel volt a parkolóhoz, ezért később elég sokan lettek. 8 utat sikerült mászni 5b-6b+ ig. A végén a Nap üldözött el minket, annyira felforrósodott a fal, hogy képtelenség volt rajta mászni, ezért 3 óra körül megint lementünk a vízeséshez fürödni és napozni. :)

9. nap: A nagy projekt. Dente per Dente, 400 m, 14 kötélhossz, 6a. Az első 8 hossz konstans 5c, inkább 6a. aztán 3 könnyebb, ami persze szintén okozott meglepetéseket (5b), és végül 3 hossz 3-as a tetejéig. Minden alkalommal van egy ilyen. Szétmentünk teljesen: pszichésen, erővel, állóképességgel, mindenhogy. Igazi nagyfalas maratoni mászás. Semmi tartalékom nem maradt a végére. 8 óra falban töltött idő. Ezt a mászást nem sikerült kipihenni a túra végéig sem. Egyszerűen képtelen voltam regenerálódni. A biztosítás enyhén szólva is szellős volt, végig koncentrálni kellett, az első métertől az utolsóig. Volt benne minden: repedés, tábla, kisáthajlás, durvareibung. Volt, hogy iszonyúan féltem, volt , hogy azt kívántam bárcsak el se indultunk volna, kétszer is behipóztam közben, mert a szervezetem zabálta az energiát.  Egyszer úgy volt, hogy visszafordulunk, de aztán rábeszéltük magunkat a folytatásra. Szerencsére. Olyan élmény marad, amit soha nem felejtek el. Sokkal tovább tartott a mászás, mint ahogy számoltuk, már 8 – kor a falban voltunk és még délután 4 – kor is, ezért mikor felértünk már láttuk, hogy a felvonót, már nem fogjuk elérni. Ilyenkor kapkodni nem szabad, mert fáradtan csinálhatsz olyan mozdulatot, ami akár végzetes is lehet. Lélekben már felkészültünk a 2 órás lemenetre. Aztán mikor a fal aljában összeszedtük a zsákokat és elkezdtünk lebattyogni a felvonóállomás felé, merthogy amellett vezetett el az ösvény is, látjuk, hogy jön felfelé még egy kabin. ez azért volt meglepő, mert kb. fél órával voltunk az utolsó járat után. A felvonó csak jött felfelé. Akkor felcsillant a lehetőség, hogy hátha… Olyan sprintet nyomtam hátizsákkal együtt, hogy az Oláh Gabin is büszke lettem volna rá. Megcsíptük, bezártuk az ajtót, és imádkoztunk, hogy mozduljon meg… Induljon el lefelé… Megmozdult…

Dente per Dente 3. hossz

A felvonóban :)

Dente per Dente

10. nap: Másnap úgy döntöttünk, hogy a nyaralás további részében sportmászunk a Dolomitokban (Sella- hágó), ezért kedden átutaztunk Arco érintésével, ami egy egész napos projekt. Igazából ezek az átutazások bár nem sportolsz ilyenkor, mégsem igazán pihenőnapok, mert a kocsiban való kínlódás, koncentrálás nagyon leszívja az embert.

11. –nap: Sportmászás a Sella hágónál lévő szektorokban. Nekem 3 út ment: erő és karfájdalmak hiányában úgy döntöttem, ha még akarok mászni, akkor most kell pihenni. Nem volt könnyű meghozni ezt a döntést. :) Délután alvás, csak úgy a fűben, polifoam-on. Kb. 5 perc kellett, hogy elaludjak. Életem legjobb alvása volt. :)

12. nap: Kb. ugyanaz, mint előző nap, csak kicsit több erővel. Ebéd után egy kicsit meg is táltosodtam, és még magamat is sikerült meglepni, 3 darab áthajló úttal, amik kimentek egyben. Délelőtt még nem gondoltam volna, hogy ennyi van még bennem. Összesen 7 utat másztunk 5c-6a+ ig.

13. nap: Az utolsó erőtartalékok elpuffogtatása erős karfájdalmak (könyök, váll, csukló), és belső energiahiány közepette. 7 út sikerült (5c-6b), de az ucsó kettőt már csak felsővel, becsületből, félig meghalva....Akkor úgy gondoltam, hogy egy kis ideig nem akarok sziklát látni. :) Legalább egy hétig. Most meg persze már örülnék neki.

Másnap összeszedelőzködtünk, és elindultunk haza. Én nagyon örültem neki, mert az utolsó pár éjszakát nem sikerült tisztességesen végigaludni. Csak kínlódtam a sátorban. Utolsó akkordként a Campitellói kempingben átvágtak minket. Ne menjetek oda. Drága, nem kedvesek és még át is vágnak. Ez így sok egyszerre. Amúgy a kemping nagyon puccos, nekünk túlságosan is az volt. A hazaút szintén elég gyötrelmesre sikeredett, ugyanis kb. 3 dugóba sikerült belefutni. Zombiként értünk haza, ahogy szoktunk. Ilyenkor annyira tudja az ember értékelni az olyan természetesnek tűnő dolgokat, mint meleg víz, ágy, WC 5 méteres körzetben stb. Egyszóval jó volt hazajönni.

A Sella Rifugio teraszán

Sportmászi

Minden utazás különböző cselekmények sorozata, külső cselekményeké. De szerintem a belső utazás, ami ezzel párhuzamosan zajlik az emberben, éppolyan fontos. Vagy talán még fontosabb. :)