30 kili

Futóversenyért még soha nem utaztam messzire, de idén a március 25-ei debreceni  Rotary Maraton után úgy gondoltam, hogy megnézem, hogy is néz ki egy nagyobb  kaliberű futóverseny. A maraton márciusban az 1. volt nekem, és most azért nem vállaltam be újra ezt a távot, mert nem tudtam teljesen felkészülni a 42 km teljesítésére, tekintve, hogy a hosszúfutásos edzéseket kb. csak szeptembertől kezdtem el, sok időmet és energiámat vette el a mászás. Arra azonban elégnek gondoltam a felkészülést és magam, hogy a 30 km-t bevállaljam. Azt már a felkészülésnél éreztem, hogy stabilan mennek a 20 km körüli távok, egész jó tempóval (6 perc/km átlagosan), sokat fejlődtem futásban is március óta, szóval teljes lelki nyugalommal neveztem be, és utaztam fel Budapestre, annak ellenére, hogy szombaton egy elég kemény rosszullétem volt, mérgezésszerű tünetekkel: görcsölés, hasmenés, hányás. Mégsem volt bennem félelem vagy kétség, mint általában szokott. J Ez a lelki nyugalom végig megmaradt, szerencsére. Mi, akik a 30 km-t választottuk ezen a versenyen, nem onnan rajtoltunk, ahonnan a maratonosok, hanem 12,2 km-nél csatlakoztunk be, ami kb. az Erzsébet-híd lábánál, a pesti alsó rakparton volt. A rajtélmény így elmaradt, de aztán a verseny további része kárpótolt: jókedvű futók, a Nap a Duna fölött, szurkoló emberek sokasága, flow - élmény, zene. 
Egy viszonylag laza tempóban kezdtem meg a távomat, ami nagyrészt 80%-ban a rakparton vezetett.  Az első 10 km arról szólt, hogy találjam meg az ideális tempót és pulzust. Szerencsére a hőmérséklet pont ideális volt rajtkor (15 C később sajnos 26 C fölé is ment), ami nagyban hozzájárult a jó pulzusértékekhez. Hamar sikerült beállni egy viszonylag ideális tempóra, km-ként ellenőriztem, hogy mennyivel mehetek. 10 km-nél konstatáltam, hogy sikerült elkapni a közel 6 perc/km-es tempót, ami a cél volt. Kb. 10 km után fokozatosan elkezdtem a frissítést, és onnantól kezdve mindenhol ittam, ahol csak tudtam. 20 km-nél még mindig azt láttam, hogy továbbra is tartom a sebességet, aminek nagyon örültem. Ott egy kicsit elkezdtem gyorsítani, (kéretlenül mellémszegődött egy idősebb úriember, akit sikerült lerázni :)) ami kb. a 27.km-ig ment is. Ott aztán éreztem egy kisebb megborulást, holtpontot, ami majdnem egészen a végéig tartott. Eléggé belassultam, és nagyon lassan teltek azok az utolsó km-ek. Aztán jött az utolsó 1 km.  Hihetetlen érzés volt befutni a Hősök terére a hatalmas tömeg közé. Még most is beleborzongok, ha rágondolok. J Sikerült a végén gyorsítani, és 3:05:41 –es idővel befutni a célba. Nagyon örülök és elégedett vagyok ezzel az eredménnyel. Köszönöm Dittének és Zolikának a fogadtatást a célban. :) Kicsit sajnálom, hogy idén már nem lesz több maraton, mert nagyon megjött a kedvem hozzá. Mindenesetre jövőre a Rotary Maratonon biztos ott leszek.