Intró

Én és a Diabetes!

A nevem Enyedi Nóra, idén ünnepeltem a 31. szülinapomat. Már 24 éve

vagyok 1-es típusú cukorbeteg. Igazság szerint ezt a kifejezést nem szeretem,

mert azt sugallja, hogy beteg vagyok. Ami azt illeti, soha nem éreztem magam

betegnek a rossz pillanatok ellenére sem. Voltak olyanok is. Ezt igazából annak köszönhetem, hogy

természetemből és alkatomból adódóan, szenvedélyesen szeretem a sportokat.

Már általános iskola 7. osztályától kezdve benne voltam az iskolai kosárlabda

csapatban, később a gimiben pedig már egy NB2-es csapatban játszottam.

Ez azt jelentette, hogy minden nap volt edzésünk. 

Az igazi fordulópont az volt az életemben, amikor 24 éves koromban elkezdtem mászni.

Azóta ez a sport lett a szenvedélyem. Mindent megteszek azért, hogy jobb

legyek. 7 év kemény munkája van abban, hogy eljutottam egy olyan szintre,

amivel már én is elégedett vagyok. :-) (alpesi utak, sportmászás) A mászás mellett

futok, kondizom, biciklizem, súlyzózom.

Nagyon sok mindent köszönhetek a sportnak: azt hogy megtanultam

küzdeni, sokkal kitartóbbá váltam. Tényleg hiszem, hogy semmi sem

lehetetlen, ha az ember igazán akarja. Úgyhogy aki a Diabéteszére hivatkozik, hogy kibújjon a

mozgás alól, azt küldjétek hozzám! 

Az az érdekes, hogy amikor valakivel megismerkedem, kétszer szokott

meglepődni. Először, amikor megtudja az életkoromat. Másodszor amikor

kiderül, hogy diabéteszes vagyok. Ennek mindig örülök, és persze nagyon

jólesik, hogy egy 24 éves Diabetes ellenére, egy 25 éves egészséges nőnek

látnak, aki ugyanúgy tud teljesíteni a sportokban, mint az egészséges sporttársai.

Mindezt annak köszönhetem, hogy kicsi koromtól kezdve nem hittem el, hogy

beteg vagyok és csakazértis meg akartam mutatni, hogy én is ugyanannyit

tudok, mint bárki más. Sőt… Úgyhogy mindenkinek azt üzenem: A lehetetlen

nem létezik!

Leventének és Tündinek köszi az ötletet, amit a múltkori sörözés alkalmával ültettek el a fejemben. :-)